Híres lettem!

Amióta nemezelek nagyon sok bátorító visszajelzést, dícséretet kaptam barátoktól és ismeretlenektől egyaránt. Ezt ezúton is szeretném megköszönni, mert mindig ez az üzemanyag, amivel tovább juthatok. De most ez más, most tényleg híres lettem!

De mitől is leszek én híres? Hogy sokan ismernek a szakmában, hogy sok nemeztárgyat vásárolnak a visszatérő vendégeim, hogy kiállításokra és vásárokra hívnak, hogy interjút készít az RTL-klub? Igen - igen, ezek mind. De higgyétek el, ezt most más, valami csalhatatlan, megfizethetetlen reklám, ami nem vezet félre, igazat szól. Nos, az történt, hogy LEMÁSOLTAK!

Igen, lemásoltak. Persze nem engem, hanem a honlapomat. De hát, ha megnézitek, a honlapom én vagyok, annyira egyedi, személyes. Jaj Istenem, most mit csináljak?! De tényleg, mit?!

Az első pillanatban persze jön az düh, az agresszió. Eszembe jutott a jogvédő hivatal, a bíróság, a rendőrség és (a költő szavaival) számtalan szebbnél szebb gondolat. Aztán egy idő után lehiggadtam és tudjátok mit? Rájöttem, hogy tulajdonképpen ez tök jó. Ez azt jelenti, hogy van valami, ami annyira okés, hogy valaki (egy nemezes) elkezdi szépen lemásolni. Értitek? A kínaiak a nagymesterek a klónozásban, a farmertől a kocsikig mindent lemásolnak, de nem minden telefont, csak az iPhone-t! Vajon miért azt? Mert az az igazán jó telefon. Szóval igazából ennek örülnöm kellene.

De persze emberből vagyok én is, nem tudtam örülni amíg le nem rendeztem a dolgot. Szóval írtam egy emailt az illetőnek (utólag úgy gondolom egy kicsit kemény hangnemben) és lássatok csodát, másnapra eltűntek a másolatok. Nem kaptam tőle semmilyen választ, de úgy látszik ennyi érzés mégiscsak volt benne. Minden jó, ha jó a vége, én is megenyhültem.....

Utólag még engedtessék meg pár gondolat:

     - A nemezelésben az egyik, ha nem éppen a legfontosabb kritérium a kreatívitás. Hogy akar valaki komolyan nemezelni, ha annyi nincs ebből, hogy a saját honlapjára saját 4 mondatos üdvözlőszöveget írjon?

     - Ebben a kis országban, ahol a saját szakjájukban ismerik egymást az emberek, legyen már annyi tartásunk (és most ezt értem minden szakmára), hogy ne egymástól lopjunk ötleteket, álljunk elő saját gondolatokkal, hiszen ha valamiben gazdag a magyarság, akkor az a szürkeállomány! Használjuk bátran és az eredmény nem fog elmaradni.

Egy kékszárnyú ara születése

A madarak mint olyanok.., tojásból szoktak kikelmi.....így a papagájok is. Az én Riki madaram (szemben tollas barátaival) szőrös. Nem is kicsit! 1kg tömör gyapjúból készült. Mindig is szerettem volna egy kékszárnyú arát, de se kellő szaktudásom, se megfelelő körülményem és pénzem sem volt a tartásához. Egy-egy példánnyal személyes kapcsolatba is kerültem tenyésztőknél és teljesen lenyűgözött a szépségük, értelmük. Így hát elhatároztam, hogy ha nem lehet igazi, majd lesz nemezből életnagyságú. Amikor belefogtam még nem gondoltam, hogy 4 napig fog tartani, mire elkészül. Szegény gyerekek.... férj külföldön.... háztartás sehol.... kaja semmi.... Riki viszont készült! Idén tavasszal ünnepelte hatodik születésnapját és köszöni szépen, remek egészségben van. Ez alkalomból (bár most már ősz van....) készítettem egy kis összefoglalót a születéséről:

"Kezdetben teremté Isten...."   -   Na jó, mégis átugrok sok-sok évet.

Első nap: Elöször a tömör vázat alakítottam ki és simogattam....simogattam. Nagyobbra méreteztem, mint az eredeti elképzelés, hiszen ugyanúgy számítani kellett a zsugorodásra, mint a többi nemeznél. Ezért teljesen beterítette az egész asztalt. Ekkor kezdtem sejteni, hogy ez nem egy napos munka lesz.

Majd jöttek a színek. Simogatás....nyomkorászás....

Simogatás....nyomkorászás....

Simogatás....nyomkorászás....bla-bla-bla....

Második nap: Már tollasodik a kicsike. Gyönyörű napsütéses tavasz, kiköltöztem a teraszra. Aki csak arra tévedt, befogtam egy kis

"simogatás....nyomkorászás.... bla-bla-bla...." -ra.

Nagy volt a kihívás, mert a szárazon 1 kilós madárka vizesen legalább 2 volt. Na most a nemezeletlen gyapjú könnyen nyúlik, különösen ha az önsúlya is okot ad erre. Ez nem csak egy kép volt amit föl lehet tekerni, hogy némileg összeálljon. A kezembe sem fért el, csak részletekben lehetett "csombékolni". Elég kilátástalannak tűnt ekkor a dolog. Da ha a fejembe veszek valamit, akkor elég kitartó tudok lenni. Úgyis én nyerek!

Este 21,45 van. Még mindíg rakosgatom rá a gyapjút ahol kell, de be kell látnom vége a napnak.... Már összemelegedtünk annyira, hogy elnevezzem Rikinek...mert hát.. valahogy szólítanom kellett, ha már olyan sokat beszélgettünk. Volt is rá időnk...

Harmadik nap: Kezdett életre kelni. Megmintáztam az arákra oly jellemző pofacsíkokat és máris arca lett. Tudom, hogy unalmas olvasni a szöveget: "kicsi simogatás....nyomkorászás....gyúrás", de nekem is az volt. Szenvedjetek ti is!

Itt-ott még teszek rá gyapjút, de csak addig, amíg el nem fogyott! ÁÁÁÁÁÁ!..... Már csak egy egész kicsi kellett volna. Kényszerpihenő, alvás.

Negyedik nap: Útrakelünk, megyünk gyapjút vásárolni. Riki is jön, hiszen ő már családtag! Szeret utazni....a tojáshéj a fenekén, de már kukucskál a nagyvilágba. Ez se adatik meg minden madárnak! OLYAN ÉÉDES .... !

Annyira tetszett neki, hogy ki sem akart szállni a lavorból. Vígan ücsörgött a szappanos vízben (ami kicsorgott belőle útközben) és élvezettel szemlélte a világot. Vagy csak egyszerűen még félénk volt...., ez már soha nem fog kiderülni. Végül mégis csak ki kellett másznia egy legutolsó, de annál hosszabb gyúrásra. Boró azt tanította, inkább ilyenkor gyúrjuk még plusz fél órát, hogy 5 évvel tovább tartson. Ez Riki esetében 3 óra lett, de megérte. A mai napig nagyon jó egészségnek örvend, pedig nagyon sok gyerek nyúzta és nyúzza mostanság is. Bár a lába talán egy kis renoválásra szorul (utólag nemezeltem drótra majd varrtam rá) és a varrás már enged egy kicsit.

Azóta sok kiállítást megjárt és nagyon sok barátja lett. Nem csípett meg senkit..... rengeteg szeretetett kapott és adott is mindenkinek. Ez az egyik kedvenc képem róla bár ezúttal nem az én gyermekem álmát vigyázza.

          Boldog szülinapot Rikiki!